Translate

2011. december 4., vasárnap

Karácsonyi egyszer-egy

A karácsony közeledtével érdemes elgondolkodtunk azon, mi is legyen az ünnepi menü. Természetesen normál és PKU-s változatban is. Az elkövetkező hetek receptjei szabad utat adnak, hogy pontosan ugyanazokat az inycsiklandó ételeket készíthessük el, mint a megszokott módon.





De nézzünk néhány tipikus karácsonyi ételt, és ötletet, hogy írhatjuk át diétásra!




Feltöltött karácsonyi receptek:
Püspökkenyér, gyümölcskenyér
Zserbó


Ha kihagytam valamilyen tradicionális ételt, és kíváncsi lennél rá, kérlek jelezd/jelezzék, azt is megoldjuk! :-)

Jó készülődést kívánok, és örülnék, ha megosztanátok, ki mit készít diétásan karácsonykor!


2011. december 3., szombat

Barackos-gesztenyés beigli



Hozzávalók:                
400 g fehérjeszegény Loprofin
30 g friss élesztő
120 ml Loprofin tej                       
50 g margarin
1 db tojásnak megfelelő tojáspótló por (10 g por + 40 ml víz)
1 db citrom reszelt héja
csipet só   
2 ek. karamellizált cukor

A töltelékhez:
1 dl Loprofin tej
3 ek. sárgabarack lekvár
200 g gesztenyemassza


Elkészítése:
A langyos Loprofin tejben morzsoljuk szét az élesztőt, cukorral futtassuk fel. A fehérjeszegény kenyérporhoz fokozatosan adagoljuk a felfuttatott élesztőt, és az összes hozzávalót. Robotgép segítségével keverjük össze. Vegyük ki a tálból, és a gyúródeszkán dolgozzuk át alaposan, majd 30 percig kelesszük meleg helyen.
Közben a gesztenyemasszát elkeverjük a lekvárral, majd hozzáöntjük a Loprofin tejet és állandó kevergetés mellett felfőzzük. A tésztát kinyújtjuk kb. 35 cm x 35 cm-es négyzet alakúra, és megtöltjük a töltelékkel, feltekerjük, a széleit "betűrjük".
Ha van időnk, még 20 percig kelesszük, és ezután tegyük az előmelegített sütőbe. Sülés után a beigli tetejét megkenjük baracklekvárral, és megszórhatjuk porcukorral.



A fotókért köszönet Szebenszki Zsike-nek.

A sütő hőfoka: 180 *C
Sütési idő: 35-40 perc


Tápanyagtartalom:
 
  mennyiség
phe (mg)
  fehérje (g)
szénhidrát (g)
 zsír (g)
energia(kcal)
100 gramm
63
1,67
49
6
260


2011. december 2., péntek

Sütőstúdiók 3.

Igaz még csak a 3-dik résznél tartunk, de nem gondoltam egyszer folytatásos szappanoperát írok :-). Már az első rész után sokan jeleztétek, még, még több részt szeretnétek olvasni! De tegnap este 20 órakor, amikor rendszeresen fel szoktam tölteni a kifejtősebb írásokat, csalódottan írtatok, hol késlekedik a következő rész. Be kell vallanom házi dolgozatot írtam obezitáspolitikából, és ezért kellett beérnetek a zserbó recepttel, de igyekszem ma bepótolni!! Nagyon köszönöm a folyamatosan duzzadó olvasótábor lelkesedését!! :-)

(A képen látható ifjú Titánok Hornyák Dávid, és Széles Szilveszter ma már felnőttek :-) )


Az első néhány sütőstúdió sikerén felbuzdulva, valamint a családok visszajelzései alapján, melyben jelezték mennyire hasznos volt számukra, valamint közeledett 1994 :-) karácsonya, természetesé vált számomra, nekirugaszkodom egy karácsonyi receptúra kidolgozásának. Amikor „összedobok” egy új programtervet, hetekig csak azon morfondírozok, mi legyen az adott időszak rendezvényeinek aktualitása, milyen gondolat köré fűzzem fel a programot. Jelen esetben a karácsony adott aktualitást, és már csak a 30 receptet kellett kieszelnem. Jól látod kedves Olvasó, nem ütöttem mellé, egy stúdióban 12-14 receptet mutatunk be, melyet 30 receptből szűkítek le, hogy valóban a legjobban sikerülteket válasszuk ki. Egy receptötlet, mint pl. a zserbó ötlete, mondhatnánk nagyon egyszerű, mert nem kell feltalálni magát a zserbót, azt pár 100 éve megalkották, de a normál receptet, ha egy az egyben „lefordítjuk” PKU-ra, nem biztos, hogy garantált sikert jelent, sőt!!! Kezdetekkor a recept lefordítása azt jelentette 5-8 alkalommal elkészítettem ugyanazt a zserbó receptet kisebb nagyobb módosításokkal, letesztelve, hogy melyiknek legjobb a tésztája, a tölteléke, az állaga, az íze, melyik tartható el a leghosszabb ideig. Gyakorlott diétázóknak nem kell mondanom, a keményítő alapú lisztek legfőbb tulajdonsága, már másnapra megkeményednek, harmadnap visszapattannak a padlóról. Igazán nem mindegy, hány napig tarthatók el, és meddig élvezhetőek valójában. Ma már, jaj ki sem merem mondani lassan két évtized gyakorlatával 2-3 kísérletezés is bőven elegendő egy jó recept megalkotásához.
Lehet, véletlenszerűnek tűnnek a bemutatón egymásután következő receptek, de itt is elárulhatok egy titkot, gondos válogatás, tudatos felépítés és logisztika eredménye. Nem célszerű, ha a sütési-főzési program 2 óránál hosszabb, mert sem a gyerekek, de a felnőttek sem tudnak hosszabb ideig koncentrálni, még akkor sem, ha mindez laza családias hangulatban történik, miközben jövés, menés, mozgolódás és csacsogás övezi az elhangzottakat. Ebben a két órás intervallumba kell belesűríteni az általános információkat, az újdonságokat, és bemutatni a 10-nél több receptet, mindent úgy összeállítva, mire mi „kinn” elkészítjük ezeket, „benn” a sütési térben is az ételek nagy része megsüljön. Figyelembe kell venni a kelesztés plusz időigényét, a különböző sütési időket, ha egy ételt pihentetni célszerű, valamint azt is, hogy forrón a legtöbb ételt fel sem lehet szeletelni. A program legelején a leghosszabb kelesztési, előkészítési idejű, valamint leghosszabb sütési idejű termékeket csoportosítjuk. A legvégére célszerű a legegyszerűbbeket tenni, amelynél ha már nincs lehetősége koncentrálni a szülőnek és nem figyel oda, ennek ellenére, otthon is el tudják maguktól készíteni, és ne legyen csalódás, ha egyedül fognak neki otthon. Hasznos egy olyan receptet is beletenni a végére úgymond „szelepnek”, ha nagyon megcsúsznánk az idővel, mondjuk, mert sokáig szaggattak a kicsik, melyből egy adagot már elkészítettünk hajnalban vésztartaléknak, és elővarázsolhatjuk, ezzel rengeteg időt nyerhetünk.
Persze ezen, hasznos ismeretek, az évek során hosszas álmatlan éjszakák eredményei :-), mellyel mindig precízebbé, élvezhetőbbé sikerült tenni az összejöveteleket.


Mondhatnánk tulajdonképpen ez a legfontosabb része a sütőstúdiónak, a jól megszervezett, pontról, pontra kidolgozott program! Valóban elengedhetetlen eleme, de ne feledkezzünk meg a kommunikációról, és az ismeretek átadásáról sem, hisz ez az alapvető célunk az ismerkedés, barátkozás és bulihangulat mellett.

Erre az egyik legaranyosabb példát szeretném megosztani Veletek. Nagyon nem mindegy, hogy magyarázzuk el a legegyszerűbb diétával kapcsolatos információkat, tényeket, konyhatechnológiai ismereteket. Mindig célszerű belegondolni a másik fejébe, és az ő agyával gondolkodva megosztani az ismereteket, és ne rutinból, vagy abból kiindulva egy számomra egyszerű dolog, akkor mindenki számára egyértelmű.
Kenyérsütéskor sokszor említettem a következőket: „miután felfuttattuk az élesztőt hozzáöntjük a fehérjeszegény liszthez…….és a készre sült gyönyörű kenyerünket elfogyasztjuk”. Az egyik szívemnek kedves anyuka panaszolta mindent ugyanúgy csinált, mint én, és ahogy a receptben is szerepel, de az ő kenyere lapos, szalonnás, és egyáltalán nem mondható gyönyörűnek. Hetekig beszélgettünk mi lehet a gond, rossz az élesztő minősége, vagy huzat volt a konyhában, vagy rossz a sütője, stb. de nem jutottunk dűlőre. Ilyenkor meg szoktalak Benneteket kérni –bár általában zakkantnak gondoltok ilyenkor-, hogy lépésről lépésre mondjatok el mindent, hogy készítitek, onnantól kezdve…….lementek a boltba, stb. Szóval az anyuka szépen sorolja a fázisokat, mikor eljutottunk oda, és az élesztőt kis lábasba teszem, ráöntöm a tejet, és a gázon felfuttatom. Ekkor jöttem rá, még életében soha nem készített kelesztett tésztát, valószínűleg a nagy csacsogásban a sütőstúdión nem figyelte, hogy készítettük el, így nem ismerete azt a fogalmat, hogy felfuttatom az élesztőt, ő úgy gondolta azt jelentheti, felforralom az élesztőt, mely azt eredményezi, az összes élesztőgomba kipusztul, és természetesen a kenyér lapos, élvezhetetlen lesz. Ilyen apró dolgokat, mennyi minden múlhat!!!!

Ezt is meg kellett tanulnom, ami számomra egyértelmű, másnak nem, mint nekem sem egyértelmű mikor informatikus ismerősöktől kérdezgettem, hogy tehetem még ismertebbé a blogomat, és elkezdték mondani, a legfontosabb a kereső optimalizáló beállítása :-), akkor inkább süssünk kenyeret!!!

Folyt köv.

2011. december 1., csütörtök

Zserbó


Hozzávalók:                        
Tészta:
400 g fehérjeszegény Loprofn kenyérpor               
25 g margarin
2 db tojásnak megfelelő tojáspótló por (20 g)           
80 ml víz a tojáspótló porhoz                   
65 ml karamellizált cukor
180 g méz
½ zacskó sütőpor       
1 tk. só   
rum aroma, mandula aroma, fahéj, őrölt szegfűszeg                           
Töltelék:
200 g sárgabarack lekvár
ízlés szerint: kókuszreszelék
PKU-s csokimáz (lp drink csokoládés ízesítésű, Spar kakaópor, cukor, csokoládé aroma)

Elkészítése:
A mézet, a margarinnal és a fűszerekkel együtt elkeverjük, hozzáöntjük a fehérjeszegény Loprofn kenyérpor, valamint az elkevert tojáspótló port, a karamellizált cukrot, és a többi adalékot. Alaposan összegyúrjuk. Ha töredezik a tészta, adhatunk hozzá még egy kevés zsiradékot. 3 részre osztjuk és 2-3 milliméter vastagságúra, nyújtjuk. A lapokat egyenként megkenjük lekvárral és megszórjuk kókuszreszelékkel. Tetejét megkenjük olajjal. Ha megsült a tetejére „csokoládémázat” öntünk, melyet lp drink csokoládé ízesítésűből, vagy Spar kakaóporból, porcukorból és csokoládé aromából főzünk gőz fölött.

A sütő hőfoka: 175 ºC
Sütési idő: kb. 20 perc



Tápanyagtartalom:
  mennyiség
phe (mg)
fehérje (g)
szénhidrát (g)
zsír (g)
energia (kcal)
100 gramm
16
0,4
93
11
 500